Szia mindenki! Na szóval ez egy újabb meglepi. Bella és Edward nászéjszakája Bella szemszögéből..remélem tetszeni fog mindenkinek! Ezt a kis részt Kati néninek ajánlom, aki az egyik legkedvencebb matektanárom. Mégegyszer Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek!
Üdv.: Zsani alias Szozsa914
A nászéjszaka
Néztem az alacsony hullámokat, s közben őt kutattam. Nem volt nehéz megtalálni. Derékig ellepve állt a vízben, háttal nekem, a kör alakú holdat bámulva. A hold sápadt fénye olyan tökéletesen fehérré tette a bőrét, mint a homok és nedves haját feketévé varázsolta, mint az óceán. Mozdulatlan volt, a kezét a vízen pihentette, az alacsony hullámok megtörtek körülötte, mintha egy eltántoríthatatlan, de mégis törékeny szikla volna.
Bámultam a háta vonalát, a vállait, a karjait, a nyakát, a hibátlan alakját…a tűz már nem száguldozott a bőrömön – ez most lassú és mély volt, parázslott az ügyetlenségemtől és félénk bizonytalanságomtól. - Habozás nélkül lecsúsztattam a törölközőt, otthagytam a fán, a ruhái mellett, és kisétáltam a fehér fényre, ami sápadttá tett. Nem hallottam a lépéseim hangját, ahogy a vízhez sétáltam, de úgy gondoltam tudta, hogy ott vagyok. Edward nem fordult meg. Engedtem, hogy a finom hullámok átcsapjanak a lábujjaim fölött és rájöttem, hogy igaza volt a hőmérséklettel kapcsolatban – nagyon meleg volt, épp mint a fürdővíz. – Beléptem, óvatosan sétáltam a láthatatlan tengerfenéken, de az aggodalmam felesleges volt; a homok tökéletesen elsimulva folytatódott, majd egy aprónyit Edward felé kezdett lejteni. Átgázoltam a súlytalan áron, és amikor mellé értem, finoman a vízen fekvő, hűvös kezére fektettem az enyémet.
- Gyönyörű – mondtam, miközben én is felnéztem a holdra.
- Nem rossz – válaszolta közönyösen. Lassan megfordult, hogy szemeimre helyezze tekintetét. Kis hullámok indultak meg a mozgásától és a bőrömnek csapódtak. Szemei ezüstösnek tűntek jég színű arcán. Elfordította kezét, hogy összefonhassa ujjainkat a víz alatt. Elég meleg volt, hogy a hideg bőrétől ne legyek libabőrös.
- Nem használhattam azt a szót, hogy gyönyörű – folytatta.
Elmosolyodtam, és felemeltem szabad kezemet – ami kivételesen nem remegett – és a szíve fölé tettem. Fehér a fehéren. Most az egyszer összeillettünk. Kicsit megremegett – testéhez képest – forró érintésemtől. Légzése durvább lett.
- Megígértem, hogy megpróbáljuk – suttogta, hirtelen feszülten – Ha… ha valamit rosszul csinálok vagy megsebezlek, azonnal szólnod kell!
- Ünnepélyesen bólintottam, miközben ott tartottam a szemeimet az övéin. A fejemet a mellkasára hajtottam.
- Ne félj! – motyogtam – Együtt vagyunk!
- Hirtelen elárasztott szavaim igazsága. Ez a pillanat oly tökéletes volt, hogy nem kételkedhettem benne.
Körülölelt a karjaival és magához húzott. Minden apró része a testemnek, elektromos vezetékként izzott bennem.
- Örökké! – válaszolta és finoman a mélyebb vízbe húzott.
Hosszú percekig – rabul ejtve pillantásom – fürkészte testem. Halk sóhajok hagyták el tökéletes ajkait. Egyetlen, lágy csókot nyomott a számra. Egyik karomat a nyaka köré fontam, míg a másikkal, mohón túrtam a hajába. Gyöngéden cirógattam végig a tarkóját, melybe egész teste beleremegett. Megcsókoltam. Ajkaim szelíden mozogtak, néha hátrébb húzódott tőlem, néha pedig egyszerűen a nyakam és a vállam minden apró részletét csókolta végig. Minden porcikám remegett a visszatarthatatlan, csodálatos vágytól melyet Edward iránt éreztem.
Kezei megragadták combjaim, majd egy finom ugrással dereka köré kulcsoltam lábaim. Lélegzete végig súrolta mellkasom. Lehunyt szemmel, lázasan vártam, hogy ajkai végig szántsanak melleimen. Hatalmasat sóhajtottam, ezzel sugallva eddig elfojtott vágyaim valódiságát. Folytatta. Kezei egyre gyorsabban és egyre több helyet jártak végig a testemen. Lélegzetem szaporábbá vált, szívem fürgén dobogott. Tenyerével finoman megmarkolta fenekemet, majd gyengéden megemelve hatalmas léptekkel indult a ház, majd a szoba felé. Végtelen gyorsasággal terültünk el az óriásinak tűnő ágyon. Minden apró csók mellyel bőrömet kényeztette egy-egy áramütést jelentett testemnek. Sóhajaim elfulladtak, halk ám annál erőteljesebb nyögésekkel jeleztem akaratom.
- Edward! – préseltem ki magamból az utolsó adag levegőmmel.
- Nyisd ki a szemed, Bella! – nyögte, majd kissé megemelte tarkómat. Engem nézett, szemei fájdalmasan csillogtak, de tudtam, hogy mindketten ugyanazt érezzük. A gyötrelmes vágyat, mely mindvégig kínzott minket, a vágyat, amely most ledöntheti az utolsó határt is közöttünk.
Továbbra is tartotta tarkómat, érzékien megcsókolt. Erős ujjait csípőmbe mélyesztette, ezzel közelebb vonva magához. Lábaim súrolták oldalát. Teste már egyre kevésbé tűnt hidegnek. Újra megcsókolt.
Testünk lágyan és szenvedélyesen olvadt egybe. Elakadó nyögés hagyta el ajkaimat. Szégyenkezve, de folytattam. Vágyaim túlnőttek rajtam. Egy apró mosoly terült el az arcomon. Mély lélegzetet vettem, majd óvatosan megmozdítottam a csípőm.
Lassú és apró mozdulatokat tett, valami különösen lágy ritmussal fűszerezve. Sóhajaim folyamatossá váltak, pont úgy, mint Edwardé. Vállába kapaszkodtam, ajkaink csak ritkán találkoztak. Egy gyengéd mozdulattal rántotta el tarkóm alatt lévő kezét. Most már szabadon lévő ujjai apró simításokkal táncoltak végig melleimen. Hirtelen emeltem meg csípőmet. Halk sikolyomat, hangos morgása nyomta el, ahogy összekapcsolódott testünk. Most én diktáltam. Sürgetőbb tempót követelve akartam többet. Végig simított a karomon, s közben az egyik kezét az oldalamra helyezte, másikkal pedig alacsony ívbe feszült hátamat tartotta. Görcsösen remegtem, soha nem tapasztalt intenzitással robbant bennem valami. Élvezettel sikoltottam fel. A gyönyör végtelen másodpercekig tartotta fogságba testemet, - ellazulva – de folytattam. Azt akartam, hogy ő is érezze azt a kéjt, amit én.
Átkarolta a hátam, ezzel szorítva magához. Zihálva, de mégis tisztán nyögött fel. Lélegzetünk nem akart csitulni, pont úgy, mint ahogy egybeolvadt testünk sem akart szétválni.
Finoman eleresztett. Füleit mellkasomra tapasztotta. Remegő ujjaimmal simogattam végig rám nehezedő testét.
Boldog voltam. Edward az életet és az örök szerelmet jelentette számomra.
Lassan felkönyökölt. Kezem a hátáról a karjára csusszant át. Lehunytam szemeim, majd egy apró, örömteli sóhajjal engedtem át magam a sötét éj keserédes álmának.
