A Nap forrósága még mindig égette bőröm, s közben a szél hűvöse enyhítette a hőséget. A tenger hullámának kinyúló karmai néhol hideg zuhanyként csapdosták felhevült testünket. Ott ültem Seth-tel és csókolóztunk. Egy örökkévalóságnak tűnt, ahogy nyelvünk vad táncot járt elnyíló ajkaink között. Néhol finoman belesimítottam a már alig nedves tincseibe, ő pedig erőteljesen kapaszkodott, hol a derekamba, hol pedig a hátamba. Néha zihálva elhajoltunk, levegőért kapkodva. Egyre többször fordult elő, hogy előjönnek Seth közelében – akaratlanul is – emberi tulajdonságaim. Azt hiszem erről, majd beszélnem kell Carlisle-al.
A szűnni nem akaró energikus érzés, ami elöntötte testemet - minden érintésénél és csókjánál – egyre csak erősödött.
Hangosan ziháltam, mikor ismét elhúzódott tőlem. Édes és mámorítóan hűsítő lehelete drogként hatott a már eddig is rózsaszín ködben lebegő tudatomra. Ismét megcsókoltam. Egyre vadabb és érzékibb érintésekkel kényeztettük egymást.
Ezúttal én hajoltam el. Szemeimmel csodálva néztem végig rajta Ahogy barna bőrén egy-egy csepp víz csorog le tincseiből, majd különböző utakat jár be, duzzadó izmainak dombjain.
- Várj! Kérdezni akarok valamit – feleltem, majd lehajtottam fejem, és végül újra csillogó szemeire pillantottam.
- Miről? – nézett rám, ajkai elnyíltak és egy édes, féloldalas mosoly jelent meg rajtuk.
- Hát több mindenről is akarok majd veled beszélni, de eszembe jutott, hogy a múltkor, tudod még a házban, még a Leah-val való incidensünk előtt – habogtam.
- Igen? – mondta még mindig mosolyogva.
- Szóval tudod, mondtam, hogy majd találkozni akarok Quillel és, hogy beszéljetek előtte vele – mondtam még mindig össze-vissza.
- Igen! – sóhajtása, majdhogy fújtatásba ment át – Elfelejtettem – kapott arcához, majd egy erősebb érintéssel végig simította homlokától egészen álláig a bőrét.
- Szóval, akkor egyikteknek sem jutott eszébe igaz? – kérdeztem, bár nagy volt a valószínűsége, hisz Quil nem úgy viselkedett, mintha egy új rokonát ismerné meg, amikor bemutatkoztunk. Tehát elkönyvelhetem magamban, hogy legközelebb nyugodtan figyelmeztethetem Quil-t, hogy a unokatestvérek vagyunk. Vagy legalább is valami hasonló.
- Nem – ide-oda rázta fejét – Ne haragudj! – nézett rám kétségbe esett szemekkel.
- Dehogy haragszom – nevettem el magam.
Ó, drága, egyetlen Seth-em. Hát még mindig nem érted, hogy sosem tudnék rád haragudni? Egyszer mindenféleképpen közölnöm kell ezt vele részletesen. Elnevettem magam gondolataimon.
- Édes vagy, amikor ilyen boci szemekkel nézel – fejtettem ki neki véleményem.
- Tényleg? – ajakai ismét egy egoista mosolyra húzódtak. Szemei úgy pásztáztak végig testemen, mintha fel akarna falni velük.
- Ezt részletezhetnéd is – mondta felvihogva.
Erre megint elnevettem magam. Milyen kis édes.
- Na, azért nem eshetünk túlzásba. Még a végén elbízod magad, aztán felszedsz valami szőke, la pushi, gitáros csajt és elhagysz – mondtam ki kacagással álcázva legnagyobb félelmeim.
- Nem ártott meg neked a Nap? Lehet, hogy napszúrást kaptál – megfogta homlokom, majd végig simított a hajamon – Nem érzed magad rosszul? Nem szédülsz – kérdezte aggódással a hangjában, de azért egy mosolyt most is megengedett hívogatóan csábító ajakainak.
- Nem, te kis bolond – mondtam vihorászva.
- Jól van – nevetett, majd közelebb húzott magához. Ajkaival egy lágy csókot lehelt homlokomra. Finoman megemelt, majd gyengéden lefektetett a puha és forró homokra. Fölém hajolt, vigyázva, hogy ne nehezedjen rám. Apró csókokkal kényeztette felhevült bőrömet. Végig járta az ajkaimtól a mellkasomig terjedő puha, de mégis kemény bőrfelületet. A felszabadító vágy hurrikánként söpört végig testemen. Combjaimat keresztbe kulcsoltam derekán, ezzel közelebb rántva magamhoz. Ismét egy forró és érzelmekkel teli csókot nyomott ajkaimra.
A Nap még mindig égetett mindent körülöttünk, bár én már egyáltalán nem ettől éreztem a hőt, Seth forró teste elemésztette mindenem. Éreztem lüktető vérének édes és éhséget ébresztő illatát.
A közeledő léptek beleolvadtak a környezet megszokott hangjaiba. A víz hullámainak sistergő becsapódásába, a nem messze lévő erdő élőlényeinek hangzavarába.
Csókunk egyetlen végtelennek tűnő pillanatnak hatott, mikor valaki megszólalt a sziklák takarása mögül.
- Seth! – üvöltötte a srác, majd kilépett a homokos partunkra. Elhúzódtam farkasomtól, majd zavaromban lehajtottam fejem. Seth egy hangos röffenéssel jelezte nem tetszését.
Elhúzódott tőlem, majd egy haragos pillantással nézett a part szélén álló Embry-re.
- Uhh, bocsika! – elfintorodott, majd sóhajtott egy hatalmasat – Ne haragudjatok – mondta ismét, ami egy újabb mosolyt csalt ajkaimra.
- Mi van? – kérdezte dühösen Seth.
- Mondtam már, hogy bocsánat – felelte Embry.
- Jól van bocs – rázta meg fejét farkasom, majd felkelt a puha homokról, és kinyújtotta felém hatalmas kezeit.
- Köszönöm – feleltem, miután felhúzott engem is a földről.
- Nincs mit – mondta, majd egy apró puszit nyomott arcomra.
- Szóval, miért kerestél – fordult ismét a fiú felé.
- Csak Paul mondta, hogy itt vagytok és, hogy szóljak neked, hogy már mindenki itt van és lejátszhatnánk végre a meccset, amit terveztünk – tüdejéből halkan kipréselt egy adag levegőt.
- Rendben, máris megyünk – ígérte Seth, majd kezeit az enyéimbe kulcsolva elindultunk a víz felé – Szóval mit szólnál, ha elmennénk valahová az este? – kérdezte egy mosollyal felém fordulva.
- Az igazán jó lenne – feleltem, s ismét elvörösödtem.
- És hová mennél a legszívesebben? – tudakolta ismét.
- Hát fogalmam sincs – mondtam.
- Mit szólnál egy éjszakai sétához Port Angelesben? Alden mondta, hogy oda mennek a barátnőjével Keira-val, és elmehetnénk velük – beszélte, majd leöblítve homokos testét elmerült a langyos és sós vízben.
- Ez jó ötlet. Úgy is körül akartam nézni ott egy kicsit – mondtam érdeklődve, és egy édes pillantással, amint visszatért a víz alól.
- Rendben – nyugtázta válaszom – És miről is akartál velem még beszélni? – emlékeztetett.
- Ááá, most már nem fontos – rántottam meg vállaim, és egy apró puszit nyomtam arcára.
- Ahogy gondolod – beszélte, majd maga felé fordított, és apró emeléssel közelebb húzott magához a sós vízben.
Ajkai elnyíltak, ahogy édes csókot lehelt a sós víztől nedves ajkaimra. Viszonoztam érintését. Amost már szűnni készülő vágyaim ismét fellángoltak, ahogy újra és újra megcsókolt.
A szél finoman fújta a hajam, és hűsítő érintést biztosított az eddig forrónak mondható bőrömnek.
- Nem haladnátok? – nyerítette hangosan Paul. Seth ismét elhúzódott és egy morgás hagyta el száját.
- A fenébe is! Kezdjétek el nélkülem – üvöltött vissza dühösen, majd egy újabb apró puszit lehelt homlokomba. Végül elengedett. Hatalmas léptekkel sétáltunk a derékig érő tengerben.
A társaság zaja egyre hangosabb volt, amint közelebb értünk a nagyobbik parthoz. Nessie és Claire még mindig a vár építésével foglalatoskodtak, bár már nem volt rajta nagyon mit építeni, hisz minden torony és minden virág a helyén volt. Pontosan úgy nézett ki, mint amit Nessie megmutatott.
A lányok nagy része napozott, azóta mióta mi elvonultunk, többen is megérkeztek. Itt volt már Leah is, és persze, ahogy meglátott, egy lenéző pillantást vetett rám. A fiúk között három új alakra lettem figyelmes. Egyiküknek vállig érő, sötét haja volt és majdnem olyan izmos felső teste, mint Seth-nek. A másiknak rövid haja volt, aminek színe nagyjából megegyezett a többiek árnyalatával, és volt egy harmadik is, akinek szintén egy kicsit hosszabb haja volt, de valamivel gyermekibbnek tűnt, mint a másik kettő. A rövid hajúhoz odasétált egy aranybarna hajú lány, majd egy édes csókot nyomott annak arcára, majd elmosolyodva visszafordult Rachel-höz.
- Kik ők? – kérdeztem Seth-et.
- Ja, bocs – mondta nevetve – a rövid hajú ott – itt felé mutatott – Paul mellett Alden, és a hosszú, világos hajú lány a barátnője Keira, róluk beszéltem. A másik kettő, pedig Dylan és Kaleb.
- Értem – feleltem egyszerűen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése